INFO:

A cím ellenére ez a könyv a magány regénye. Fuyoko, a harmincas éveiben járó olvasószerkesztő egyedül él Tokióban, ahol a szabadúszó munkája miatt (is) teljesen elszigetelődik a társadalomtól. Az izoláltsága depresszióba és alkoholizmusba torkollik, végül egy találkozás hatására állapota felváltva javul és romlik. Számomra a könyv eleje meglehetősen monoton és fájdalmas volt, majd valahol aranymetszés szerint kezdett emelkedni a szöveg. Crescendóban rohantunk egészen az utolsó előtti fejezetig -- már olvasása alatt is úgy éreztem, mintha erre a nagy végkifejletre építülne fel az egész könyv. Mieko Kawakamitól ismét kapunk egy tablót (boldogtalan) női sorsokról, az elmagányosodó modern városi életről. A regény vége pedig ismét kettős: happy endnek melankólikus, de a kilátástalanság helyett mégis kínál némi megnyugvást az olvasónak. . . .